Második mesénk, A Virágok éneke. Ebben a történetben a kicsikben megbúvó nagy kincsek és a természetközeliség jelenik meg. A képen Patrik, a nyuszi család legifjabb tagja látható. Sokszor nem is gondolnánk, hogy a gyerekekben micsoda gondolatok, érzések születhetnek meg. Én az évek során óvodásaimtól is sokat tanultam, és igyekeztem figyelembe venni ötleteiket, meglátásaikat. Minden kisgyerek egy külön világ, így másképp látják a dolgokat. Érdemes minél több beszédtémában kikérni a véleményüket, sok vidám percet okoznak majd vele, vagy ép elgondolkodtatnak. :) 

A virágok éneke

...
"A nagyinak gyönyörű virágos kertje volt, nagyon szerette. Minden szabad idejét itt töltötte. Ápolgatta őket, kapálgatta a földet, és valóban, a lányok félelme szembe ötlő volt, mert a kicsi kert a tarka tavaszi virágokkal itt már roskadásig megtelt.
- Nagyi, de gyönyörű a kerted! Mi lehet a gond a réten, hogy ott még a földben pihennek?
- Sajnos nem tudom a választ, hiába töprengek. A kicsi virágok megmakacsolták magukat és valamiért elő bizony nem jönnek. Emlékszem, még, amikor nyuszi lány voltam, én is gyakran szedtem onnan csokrot, anyának haza vittem, és kaptam érte sok puszit és egy kis bókot.
- Milyen szép az a virág, mi a neve? –kérdezte Patrik, akinek ettől csak úgy kikerekedett a szeme
- Az a harangvirág, az illata is csilingel. Ha közel hajolsz, hallhatod az énekét, amely egy kis történetet mesél el.
- Nagyon tetszik, kaphatok belőle?
- Persze kicsim, hozok egy cserepet, és beleültetjük. Ha hazaértek, ültesd ki a kertbe, vagy a szobádat díszítsd vele. De el ne felejtsd locsolni, mert szegény megszomjazik ám, és, ha nem kap vizet, előbb-utóbb kidobhatod kispofám.
- Köszönöm nagyika, vigyázok rá. Simogatom, becézgetem, és amikor kell, vízzel megetetem.
Jót kacagtak ezen mind, ahányan voltak. Gréta pedig, ahogy ígérte, elmagyarázta, hogy a virágokat nem kell jóllakatni, elég, ha Patrik időnként friss földet és vizet ad majd neki.
A harangvirág kis tulajdonosa nagyon izgatott volt, alig várta, hogy az éneket hallhassa. Nem is kellett mondani neki, hogy készülődjön, hamar bekapta a maradék tortát, és már vette is a nyúlcipőt. Elköszöntek nagyitól. Vittek haza anyának almát és friss, ropogós répát, nagyi most szedte a kertjéből.
Bár a kérdésre választ nem kaptak, de jól eltelt a délután, és megígérték nagyinak, hogy amikor lesz idejük, máskor is átszaladnak."
...
Részlet.