Mi is a fogyatékosság?

Nos, rákerestem:

"A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. A fogyatékosság egy változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. A fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot, ami a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következményéből adódik. Ezen akadályok gátolják a fogyatékos személyt a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben. (lásd bővebben a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény szövegében: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16485)"

Forrás: Wikipédia

És akkor húzhatjuk a vonalakat, amik kibővítik a listát:

- lelki sérültek

- gyermekkorukban megnyomorítottak

- érzelmileg antiszociálisat

- stb.

És kezdjünk csak számolni. Azt gondoljuk, hogy mi, "egészséges", emberek vagyunk többségben. Ha mindenkit összeadnánk, csúnyán alul maradhatunk a végeredményben. Csak ezeket az embereket sok esetben észre sem vesszük. Szégyen "fogyatékosnak lenni", tehát megpróbál nem az lenni. Vannak helyzetek, amikor ez kifejezetten hasznos, mint ahogy ez a kisfiú is példát mutat nekünk. Egyedül öltözik, triatlonozik, és hiába esik el többször is, feláll, és végig csinálja. Az embernek (akkor mit érezhetnek a szülei) összeszorul a szíve, és legszívesebben fogná a kezét, hogy legalább ennyivel segítsen. De neki nincs rá szüksége! Megcsinálja! Ezzel szemben mi "egészséges" társai gyakran depressziósok vagyunk, rohanunk mindenhova, küzdünk az előrébb jutásért. És elrohanunk fontos dolgok mellett.

celba.jpg

http://lajk.hu/2015/07/28/jarokeretet-eldobva-futott-a-triatlon-celjaba-a-mozgasserult-8-eves-kisfiu/

Az angliai Worksopban élő srác kilenc héttel korábban született, mint kellett volna. 18 hónapos volt, amikor bénulással diagnosztizálták és egy guruló keretre van szüksége, hogy normálisan tudjon mozogni. Ez azonban nem hátráltatja abban, hogy egy, az egészségeseknek is kihívást jelentő triatlonon elinduljon. A táv, amit a North Yorkshire-i versenyen teljesíteni kellett, 100 méter úszás, 4000 méter biciklizés és 1300 méter futás.

Minden szülő egészséges, szép kisbabára vágyik. És sok esetben a terhesség alatt semmi probléma nem is lép fel. De előfordulhat koraszülés, vagy a szülés alatti oxigénhiány, egyéb váratlan helyzet. És már meg is történik a baj. Onnantól csak az határozza meg az életünket, hogy hogyan tudjuk kezelni a helyzeteket. Mikor a kisfiammal a két hónapos kontroll vizsgálatra mentünk a gyerekorvoshoz, azt mondta a doktornő, hogy mintha Naplemente tünete lenne, és ad beutalót a neurológiára. Had ne mondjam, hogy igyekeztem visszafojtani a könnyeimet, de mivel tudom, hogy ez mivel járhat, nem tudtam megállni. Persze ott nem volt idő megbeszélni, hogy ez mit is jelenthet, lehet, hogy semmit. Otthon felmentem az internetre, és utána már sírva hívtam fel a férjem... "A naplemente tünet újszülöttek, csecsemők agynyomás-fokozódására utaló jel lehet. Maga a jel az, hogy a gyermek szembogara felett fehér látható. (Tehát a szembogár nem centrális helyzetu, és a tekintetnek fura, ijedt jelleget kölcsönöz.) Az agynyomás fokozódás hátterében többféle kórkép állhat, amelyek közös jellemzője, hogy az agykoponyán belül plusz térfogatot igényelhetnek - tehát aránytalanság jön létre az agy állománya és a koponyaűr között. Azonban a fiatal csecsemők esetében előfordulhat, hogy nem valódi naplemente-tünetről van szó, hanem inkább inkoordinált szemmozgások következménye lehet." részlet dr. Péter György babanet írásából. Szóval jelenthetett a mi esetünkben vízfejűséget, agydaganatot, szemdaganatot, és egyéb agyüri problémát. Nem kívánom senkinek, amikor a két hónapos gyerekét kétszer szúrják meg a granüllel és elaltatják. Végignézni, asszisztálni és persze légy erős, hogy ebből ő ne érezzen semmit. Az volt a szerencsém, hogy egyedül voltam, mert más anyuka mikor kijött az altatás után, zokogott a férje vállán. Nem csodálom. Azt látni, hogy fennakad a szeme, és szó szerint kiterül, lóg keze, lába... az orvos kérdezte, hogy a karomban szeretném, vagy a vizsgáló asztalon elaltatni, erre csak annyit tudtam mondani, hogy legszívesebben itt se lennék. De nagyon rendes volt, mert azt mondta, hogy adjak egy puszit, és tegyem le, a többit ők elintézik. Iszonyú érzés volt, hogy nekem kellene ott lennem mellette, és nem tudok, mert azzal semmiképp nem segítek, hogy elkezdek zokogni és engem kell összevakarni.

Nagyon hálásak vagyunk Farkas doktornak, mert soron kívül küldött minket mindenhova, és egy fillért nem fogadott el! Így a gyerekorvos dianózisa után már este a magán rendelésén voltunk, másnap a klinikán, ez volt pénteken, és hétfőn megüresedett egy hely, így mehettünk az MRI-re. Biztos látta rajtunk a kétségbeesést, de akkor is, vannak még jó emberek, és önzetlen orvosok! Köszönjük!!!

Hála az égnek, Manónak semmi baja! Most 10 hónaposan az a mindennapos program, hogy amit megtiltottam (virág, konnektor, vitrinüveg), azt folyamatosan újra próbálja vigyorogva persze, hogy vajon még ma sem szabad? :) Imádom! Rosszalkodjon csak, attól igazi gyerek! :)

 

Fogyatékos személyek: gyógypedagógiai nevelést igénylő személyek. Főbb csoportjaik: az értelmi fogyatékosok, a látássérültek, a hallássérültek, a mozgáskorlátozottak, a beszédben akadályozottak, valamint a teljesítmény- és viselkedészavarokkal küzdők. Nevelésük, oktatásuk, fejlesztésük sajátos pedagógiai eljárások alkalmazását igényli.(Mesterházi, 2001)

Ez igazán szép, de valahogy arról nem hallunk, hogy tömegesen kerülnek ki a speciálisan szakosodott gyógypedagógusok. Meg vannak a kezdeményezések, és bízzunk benne, hogy lesz is jövője. Sok esetben persze diagnózis híján, bekerülnek közösségekbe a problémás gyerekek. A pedagógusok nincsenek erre sem felkészítve, sem kiképezve. A lelkiismeretükön és kitartásukon múlik, hogy meddig és hogyan bírják. Büszkék lehetünk rájuk!!!

 

Az van a köztudatban, hogy a fogyatékkal élők elveszik az egészséges emberek elől a munkahelyeket. Nézhetjük így is, vagy úgy, az ő szemszögükből, hogy esélyt kapnak az életre. Kijöhetnek a szobájukból, kivehetik a részük a saját fenntartásukból, lehetnek emberi kapcsolataik, céljaik, álmaik.

 

Zárásként, az egyik kedvencem, ami sokkoló, és egyben bizakodó. Kellenek mellé barátok, és kitartás! :) https://www.youtube.com/watch?v=M97vR2V4vTs

Egy dolgot sose felejtsünk el. Lehet, hogy holnap velünk történik valami, amitől már mi is a "fogyatékos" csoportba fogunk tartozni!