A Kerekerdő meséi

2016.jún.06.
Írta: Tímea meséi Szólj hozzá!

Nyaralás a nagyszülőknél

6. meserészletünk, a Nyaralás a nagyszülőknél. Lassan befejeződik az iskola, óvoda, így aktuális. Jó is az, ha a gyerekek megismerhetik a nagyszüleiket. Az pedig még nagyobb öröm, ha az unokatesóval nyaralhatnak. Ebben a történetben a városi zsongás és a természetközeli élet nagy különbségeit mutatják be a kis lurkók. De sok hasznos kifejezést és praktikát is tanulhatnak horgászásról, életmentésről. A rajzot, mint mindig, Tatorján Írisznek köszönhetjük!
Ki ne hagyjátok a teljes történetet!

Nyaralás a nagyszülőknél

...
"– Bepakoltál már mindent? – kérdi róka mama Rudolftól.
– Nem egészen, gondolkodnom kell, mire lehet még szükségem.
– Rendben, kedvesem, de igyekezz, apa lassan indulni kezd.
– Jó, anya! Gyorsan összeszedek mindent, és bepakolok. Szerinted milyen lesz Bendegúz? Még sosem találkoztunk. Nem is tudom, a nagyiéknál vajon egy szobában alszunk?
– Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy jól fogjátok magatokat érezni. Egykorúak vagytok, bizonyára sok jó játékot találtok majd ki.
– Örülnék neki. – Rudolf lebiggyesztette a fejét.
– Hiányozni fogtok, régen voltam távol tőletek.
– Nekünk is hiányzol majd, de csak két hét, és újra a saját ágyadban alszol. Meglátod, izgalmas lesz, nagyapáék sok programot terveztek.
– Készen vagy már, kisfiam? – topog apa az ajtóban.
– Igen, apa, indulhatunk. Csak anyával még búcsúzkodunk.
– Szervusz, kicsi szentem, sokat gondolok majd rád. Ha nem éreznéd jól magad, csak szólj, és elmegyünk érted egyik délután.
– Szeretlek, anya! Nem, nem, jó lesz a nagyiéknál. De most már indulok, mert Bendegúz vár.Azzal elmentek az édesapjával.

Ilyenkor az anyai szívnek mindig nehéz. Persze örül, hogy a kiskölyke világot lát, de csak akkor nyugodt igazán, ha épségben hazatalál. Rudolf izgatottan várja ezt a két hetet, amikor nagyszüleivel lehet. Eddig mindig jól érezte magát, a nagymama sok finom falattal várta, nagypapa mellett pedig belekóstolt a barkácsolásba."
...

Részlet

 

7_nyaralas_a_nagyszuloknel_masolata.jpg

 

Fürdőzés a tónál

Vasárnap a strandok kinyitottak, de az időjárás még huncut játékot űz velünk. Nálunk mégis a Kerekerdei tó partján játszódik már a következő mese. Itt a kis kölykök a klassz vízi játékokkal, pancsolással, és az árnyékban hűsöléssel töltik a napot. De nem marad "felhőtlen" az öröm. Hiszen egyre forróbbak a nyarak, jobban oda kell figyelnünk bőrünk, és testi épségünk megóvására. Erre hívja fel a figyelmet ez a történet, emellett pedig pár ötletet is ad, hogyan kezelhetjük a kialakult bajokat.

 

Fürdőzés a tónál

...

"Délutánra kezdett járni, már a nap is fáradt, de a kis lurkók pancsoltak még párat. Nagyon belejöttek a vizes játékokba, szüleik azonban kérték, hogy lassan hagyják abba. Vaddisznóék fiai a partra bandukoltak, a törölközőn ülve ettek-ittak. Benedek kicammogott, és anyja mellé rogyott. A Répás testvérek fürgék voltak, még a kicsikhez is odamentek, a kis tóba ültek, Patrikkal vizes homokvárat építettek. Rudolf megéhezett, így most nagyon örült, hogy anya ennyi szendvicset készített. Kicsit megpihentek a nagy játék után, készültek, mi legyen a következő, amit kitalálnak. De jaj, hiszen Benedek könnyei potyogni kezdtek! A kis oktondi ugyanis nem hallgatott anyjára, és nem kent újra naptejet a bundájára. Ezért szegény kismackó bőre megégett, és nagyon fájt, ha hozzáértek. Mackó mama nem mondta elégszer, hogy a naptejet háromóránként újra kenni kell? Sajnos így ő tovább már nem fürödhetett. Ha hazamennek, anya kamillából finom főzetet készít, azt kihűlve rákenik, majd uborkaszeleteket tesznek rá és az majd segít. Az biztos, hogy ezt Benedek most a saját kárán egy életre tanulja meg."
...

Részlet

 

6_furdozes_a_tonal_2_masolata.jpg

Nyári tábor

Soron következő mesénk, a Nyári tábor. Igaz, még odébb a nyári szünet, de a meleg már itt kopogtat az ajtóban.

Mesénkben a nyári érdekességeket, a sok hasznos megtapasztalást és a barátokkal együtt töltött idő szépségét mutatom be. A rajzot, mint ahogy mindegyiket, Tatorján Írisznek köszönhetjük! Fogadjátok szeretettel.

 

Nyári tábor

 

........

"Így ment ez nap napot követve, játszottak, kerestek, a környezetükkel ismerkedtek. Volt növényismeret, gombaszedés, madarak képéhez illő madárdalkeresés. Megtanulták, hogy gombából a csiperke ehető, a tetszetős piros, fehér pöttyökkel viszont mérgező. Már tudják, hogy a kakukk a fiókáit más fészkébe költözteti, és hagyja, hogy más mamája nevelje fel őket. Találtak gyógynövényeket, és megismerték, milyen betegségekre készíthetnek belőle főzetet. Jó a kamilla, cickafark, csipkebogyó és a menta. Kamilla és csipkebogyó a köhögésre, torokfájásra, a menta pedig az orrdugulásra.

Akadt idő játékra is, fogócskáztak, bújócskáztak, a többiekkel együtt számháborúztak. Nagyon vidáman telt a nyári tábor, igazán bánhatta, aki kimaradt ebből a jóból. Lassan azonban a végéhez közeledett, így aztán összegezték a sok-sok feladat eredményét, melyik csapat mire jutott. Ünnepélyes keretek között, csinosan felöltözve jelentette be a győztest Harkály doktor.

– Először is, gratulálok mindenkinek. Ügyesek voltatok. A szüleitekkel, testvéreitekkel mindazt, amit tanultatok, nyugodtan osszátok meg, hogy ők is büszkék lehessenek. De nem is rabolom az időt, nézzük a tényeket. Aki a legügyesebb lett, az nem más, mint Berci és Benedek. Szívből gratulálunk nektek, vegyétek át az oklevelet. A díjatok pedig egy meglepetés, amihez máshova kell mennünk, egészen pontosan egy kis sétát kell tennünk.

– Ó, de izgalmasan hangzik, mi is elkísérhetjük őket? – csillant fel Botond szeme kíváncsian.

– Igen, sőt! – felelte a doktor. – Ti fogtok segíteni.

– Segíteni, de hát miben? – kérdezte Réka, és megnézte a zsákját, hogy lesz-e vajon ehhez elég répa.

– Bizony, az a meglepetés, hogy lombházat építetek. Már minden eszköz, anyag és szerszám a helyszínen hever.

– Juj, de klassz! – lelkendezett Bianka. – Még sosem építettem ilyet, de egyszer már láttam, és nagyon megtetszett.

– Nos, akkor most itt az idő, induljunk. Sok lesz még ma a dolgunk. – Harkály doktor mutatta az irányt."

Részlet

 

5_nyari_tabor_masolata.jpg

A húsvéti nyuszi titka

Harmadik mesénk a húsvéti készülődésről szól. A természetes anyagok felhasználásával, mivel, hogyan, milyen színt tudunk kinyerni. Ez sokkal inkább egy recept az egyes színek kinyeréséhez, segítve ezzel anya dolgát a húsvéti tojások megfestésénél. Ugyanakkor hasznos tanulási lehetőség a gyerekek számára is, amivel visszanyúlunk az ősi, természet adta kincsekhez!

Ne feledjétek, játékkal is készülünk, a meséből kell majd megkeresni a választ! A játék a facebook oldalon lesz meghirdetve: www.facebook.com/akerekerdomesei


Fogadjátok szeretettel a mese részletet:

 

 

A húsvéti nyuszi titka


...

"– Fontos a színeket is megemlítenem, ezért is gondozom annyira a kiskertem. Sok szép növény segít a festésben, de előtte hagyni kell úszni őket egy kis alaplében. Megosztom most veletek, hogyan nyerhettek természetes étkekből szép színeket. Nézzük is mindjárt a szivárvány színeit. Fel tudja esetleg sorolni valaki őket? – kérdi Nimród kíváncsian.
– Az első a lila, azt követi a sötétkék, a világoskék, zöld, sárga, narancssárga, és mindig a piros az utolsó. – A répás lányok kórusban mondják, a többieket szóhoz sem hagyják jutni.
– Bizony, így van, kicsi lányok, és most már ti, többiek is láthatjátok. – Nimród bácsi papírt, festéket vett elő, és a hét színt felmázolta a gyerekekkel, így mindenki pontosan fogja tudni, hogy a szivárványhoz milyen szín kell.
– Kezdjük az elején, érkezik a lila szín. A lila hagyma fog nekünk segíteni gyönyörű lila tojásokat készíteni. Hámozd le néhány darabnak a héját, engedd fel némi vízzel, és főzd nagyjából fél órán át. Ki ismeri már az órát?
– Én, én! – hangzott a felelet kórusban.
Az órára pillantottak, és sorolták, hogy éppen hány óra, hány percet mutat.
– Jól van, jól van, gyerekek, folytatom a fontos recepteket, csak figyeljetek.
– Ezután belehelyezzük a tojásokat a vízzel megtöltött lábosba, és addig főzzük, amíg a nekünk tetsző árnyalatát meg nem kapja. A szép levendulaszínt a kék szőlő leve adja, és az ibolyavirágokkal kékített vizeskanna. Tégy bele még két teáskanál citromlevet, és ennek segítségével elnyered a kellő festőfolyadékot.
– De nézzük csak tovább, következik a sötétkék. A kék tojásokhoz apróra vágott vörös káposztára lesz szükség. Minél többet használsz, annál sötétebb a színhatás. A káposztát tedd egy edénybe, és önts rá annyi vizet, hogy ellepje. Főzd ezt is fél órán át, várd meg, amíg a lé kihűl, majd ekkor kerül bele a tojás az edénybe. Bár a massza inkább bíboros lehet, ne ijedj meg, kérlek, a tojásokat kékre festi meg.
– Most jön a világoskék, ugye, Nimród bácsi? – érdeklődik kíváncsian Róka Rudolf, a kis ravaszdi."
...
Részlet

 

4_a_husveti_nyuszi_titka_masolata.jpg

Rajz verseny! A nyertes: a Csordás ikrek!

Éééés meg van a nyertesünk. Sőt, nem is egy, hanem mindjárt három!
A rajz versenyt a Csordás család, Bogi, Máté és Gábor nyerte! 

Szívből gratulálunk Nekik! :)

És köszönjük, hogy papírt, ceruzát ragadtak!!!

 

Csordás Boglárka hímes tojása. 

20160315_121732_1.jpg

 

Csordás Máté hímes tojása. 

20160315_121656.jpg

 

Csordás Gábor hímes tojása. 

20160315_121712.jpg

 

 

 

happymother_s_day.jpg

 

Papírt, ceruzát elővenni! 

Mától várjuk a szép műveket!
- bármilyen technika használható
- az elküldött tojásrajzok mellé kérlek nevet, és életkort is írjatok a kommentbe
- minden mű felkerül A Kerekerdő meséi blogjába!

Lesz még alkalmatok játszani könyvért és nyuszis párnáért is, hamarosan írok erről részletesebben is. Addig is, figyeljétek a következő mese részletet a Blogon, A húsvéti nyuszi titkát. Vasárnap fog felkerülni.

�

Mi is ott leszünk a PiciPiac-on 2016. március 20.

Kedves Kerekerdő barátok!

Örömmel értesítelek Titeket, hogy mi is ott leszünk a márciusi PiciPiacon! 

Itt is meglepetésekkel készülünk nektek:
- Kuponfüzetükben 10%-os kedvezményt találhattok, amivel a Piacon olcsóbban vásárolhatjátok meg A Kerekerdő meséi mesekönyvet! 

- Húsvéti nyuszis párnáinkat limitált mennyiségben vásárolhatjátok meg a helyszínen. Előrendelni itt lehet, amit személyesen a Piacon vehettek majd át.


- A PiciPiac oldalán játszani is lehet, ahol megnyerhetitek A Kerekerdő meséi mesekönyvet! Hajrá, hajrá!

-Meglepetés vendégem is lesz, annyit elárulok, hogy színezni lehet majd vele! 

 

Várunk Titeket szeretettel!

pici_piac_2016_marcius_19-20_mi_is_ott_leszunk_logo.jpg

A virágok éneke

Második mesénk, A Virágok éneke. Ebben a történetben a kicsikben megbúvó nagy kincsek és a természetközeliség jelenik meg. A képen Patrik, a nyuszi család legifjabb tagja látható. Sokszor nem is gondolnánk, hogy a gyerekekben micsoda gondolatok, érzések születhetnek meg. Én az évek során óvodásaimtól is sokat tanultam, és igyekeztem figyelembe venni ötleteiket, meglátásaikat. Minden kisgyerek egy külön világ, így másképp látják a dolgokat. Érdemes minél több beszédtémában kikérni a véleményüket, sok vidám percet okoznak majd vele, vagy ép elgondolkodtatnak. :) 



A virágok éneke

...
"A nagyinak gyönyörű virágos kertje volt, nagyon szerette. Minden szabad idejét itt töltötte. Ápolgatta őket, kapálgatta a földet, és valóban, a lányok félelme szembe ötlő volt, mert a kicsi kert a tarka tavaszi virágokkal itt már roskadásig megtelt.
- Nagyi, de gyönyörű a kerted! Mi lehet a gond a réten, hogy ott még a földben pihennek?
- Sajnos nem tudom a választ, hiába töprengek. A kicsi virágok megmakacsolták magukat és valamiért elő bizony nem jönnek. Emlékszem, még, amikor nyuszi lány voltam, én is gyakran szedtem onnan csokrot, anyának haza vittem, és kaptam érte sok puszit és egy kis bókot.
- Milyen szép az a virág, mi a neve? –kérdezte Patrik, akinek ettől csak úgy kikerekedett a szeme
- Az a harangvirág, az illata is csilingel. Ha közel hajolsz, hallhatod az énekét, amely egy kis történetet mesél el.
- Nagyon tetszik, kaphatok belőle?
- Persze kicsim, hozok egy cserepet, és beleültetjük. Ha hazaértek, ültesd ki a kertbe, vagy a szobádat díszítsd vele. De el ne felejtsd locsolni, mert szegény megszomjazik ám, és, ha nem kap vizet, előbb-utóbb kidobhatod kispofám.
- Köszönöm nagyika, vigyázok rá. Simogatom, becézgetem, és amikor kell, vízzel megetetem.
Jót kacagtak ezen mind, ahányan voltak. Gréta pedig, ahogy ígérte, elmagyarázta, hogy a virágokat nem kell jóllakatni, elég, ha Patrik időnként friss földet és vizet ad majd neki.
A harangvirág kis tulajdonosa nagyon izgatott volt, alig várta, hogy az éneket hallhassa. Nem is kellett mondani neki, hogy készülődjön, hamar bekapta a maradék tortát, és már vette is a nyúlcipőt. Elköszöntek nagyitól. Vittek haza anyának almát és friss, ropogós répát, nagyi most szedte a kertjéből.
Bár a kérdésre választ nem kaptak, de jól eltelt a délután, és megígérték nagyinak, hogy amikor lesz idejük, máskor is átszaladnak."
...
Részlet.

12670332_1540976852897823_3954523129351768165_n.jpg

A Kerekerdő meséi: Tavaszünnep a nagyréten

Kedves Kerekerdő barátok!

Minden hónap első vasárnapján felteszem a következő mese részletét, egészen karácsonyig. Így jobban beleláthattok, megismerhetitek az erdei családok, és a kotnyeles kis kölykök néha nem is hétköznapi kalandjait!
Megköszönöm, ha véleményeteket megosztjátok velem, velünk! :)

12107910_1487591258236383_3890771962005822557_n.jpg

Az első mese a könyvben a Tavaszünnep a nagyréten. Ez a történet a hulladék típusokról és annak veszélyeiről, a helyes szelektív gyűjtéséről és persze ennek egy közösségre gyakorolt hatásairól szól. Manapság már sok eszköz áll rendelkezésünkre, a gyerekek otthon is, az óvodában, iskolában megtapasztalhatják, milyen módon lehet helyesen kezelni a különböző szemét típusokat. Persze ez hosszú távon így is csak csepp a tengerben, hiszen a cél az lesz, hogy minél kevesebb hulladék anyagot termeljünk, és használjunk a mindennapokban. Nincs könnyű dolgunk, én hiába próbálom a minimumra szorítani a mindennapi szemete, így is hamar megtelik a kis kukánk. Egyre több lehetőségünk akad, lehet komposztálni, válogatottan szállítják el a szemetet, de a mi jó érzésünk ellenére, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk az ügy érdekében, mégis tornyokban áll a szemét, és közel sem bomlik le, befolyásolja a környezeti hatásokat, és gyermekeink életét is. Bízzunk benne, hogy a kis WALL-E és persze mi felnőttek is el tudunk ültetni pár magocskát ebben a generációban, hogy megóvhassuk azokat a csodás természeti kincseket, amit csupán kölcsön kaptunk!

(Az egyes szereplőkhöz, és a mesék mondani valójának mélyebb kötődése céljából születtek meg párnáink, a könyvet és a párnákat a www.akerekerdomesei.hu Mesés-boltjában tudjátok megrendelni.)

12360113_1525631631099012_9197831490481841932_n.jpg

A rajzokat kedves barátnőm, Tatorján Írisz készítette. Fogadjátok szeretettel.

 

Tavaszünnep a nagyréten

"Kerekerdő közepén, annak is a legszélén, mint minden évben tavasszal, előbújtak a kis virágok és a téli álmot alvó erdei állatok. A madarak is visszatértek, csivitelve suhantak, keresve itt hagyott fészküket, odújukat. A békák a tóparton kuruttyolni kezdtek, és útnak indultak a friss hírek.
Képzeljétek, gyerekek, sajnos szomorú híreink vannak! A hosszú tél alatt a nagyréten felgyűlt a szemét. Nem értették az állatok: hogyan történhetett ez!? Egy biztos volt, így nem lehet megtartani a tavaszünnepet.
A tavaszünnep régi hagyomány a Kerekerdőn. Idelátogat ilyenkor erdő-mező lakója. Az anyukák süteményt sütnek, az apukák tüzet raknak, hogy a bográcsokban finom falatok rotyoghassanak. Éliás, a tücsökkoma hegedűjével és zenekarával, az Erdei bogarakkal adja a talpalávalót. A gyerekek csak hancúroznak, szaladgálnak, fára másznak, amíg a nagymamák a szomorúfűz hűst adó árnyékában diskurálnak. Messziről jövő rokonok tarkítják a rétet, a tavon pedig meleg napsugarak táncolnak. Ó, de kár, hogy most ez elmarad, csak mert a máskor zöldellő rét egy igazi szemétlerakat.
Mindennapos téma lett ez az Erdei Iskolában és a Napsugaras Óvodában, de bizony a megoldást senki sem tudta. Amikor Medve Konrádot, az erdő őrét kérdezték, csak annyit mondott, hogy „a szemetet annak kell elhordania, aki ottfelejtette”. De jaj, hiszen nem lehet tudni, ki követte el a rongálást, a kidobott holminak már nincs gazdája… De akkor mégis mi lesz a szép tavacskának és a rétnek a sorsa?"
-részlet-

12650914_1536200126708829_471371298626519954_n.jpg

Mi is a fogyatékosság?

Nos, rákerestem:

"A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. A fogyatékosság egy változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. A fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot, ami a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következményéből adódik. Ezen akadályok gátolják a fogyatékos személyt a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben. (lásd bővebben a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény szövegében: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16485)"

Forrás: Wikipédia

És akkor húzhatjuk a vonalakat, amik kibővítik a listát:

- lelki sérültek

- gyermekkorukban megnyomorítottak

- érzelmileg antiszociálisat

- stb.

És kezdjünk csak számolni. Azt gondoljuk, hogy mi, "egészséges", emberek vagyunk többségben. Ha mindenkit összeadnánk, csúnyán alul maradhatunk a végeredményben. Csak ezeket az embereket sok esetben észre sem vesszük. Szégyen "fogyatékosnak lenni", tehát megpróbál nem az lenni. Vannak helyzetek, amikor ez kifejezetten hasznos, mint ahogy ez a kisfiú is példát mutat nekünk. Egyedül öltözik, triatlonozik, és hiába esik el többször is, feláll, és végig csinálja. Az embernek (akkor mit érezhetnek a szülei) összeszorul a szíve, és legszívesebben fogná a kezét, hogy legalább ennyivel segítsen. De neki nincs rá szüksége! Megcsinálja! Ezzel szemben mi "egészséges" társai gyakran depressziósok vagyunk, rohanunk mindenhova, küzdünk az előrébb jutásért. És elrohanunk fontos dolgok mellett.

celba.jpg

http://lajk.hu/2015/07/28/jarokeretet-eldobva-futott-a-triatlon-celjaba-a-mozgasserult-8-eves-kisfiu/

Az angliai Worksopban élő srác kilenc héttel korábban született, mint kellett volna. 18 hónapos volt, amikor bénulással diagnosztizálták és egy guruló keretre van szüksége, hogy normálisan tudjon mozogni. Ez azonban nem hátráltatja abban, hogy egy, az egészségeseknek is kihívást jelentő triatlonon elinduljon. A táv, amit a North Yorkshire-i versenyen teljesíteni kellett, 100 méter úszás, 4000 méter biciklizés és 1300 méter futás.

Minden szülő egészséges, szép kisbabára vágyik. És sok esetben a terhesség alatt semmi probléma nem is lép fel. De előfordulhat koraszülés, vagy a szülés alatti oxigénhiány, egyéb váratlan helyzet. És már meg is történik a baj. Onnantól csak az határozza meg az életünket, hogy hogyan tudjuk kezelni a helyzeteket. Mikor a kisfiammal a két hónapos kontroll vizsgálatra mentünk a gyerekorvoshoz, azt mondta a doktornő, hogy mintha Naplemente tünete lenne, és ad beutalót a neurológiára. Had ne mondjam, hogy igyekeztem visszafojtani a könnyeimet, de mivel tudom, hogy ez mivel járhat, nem tudtam megállni. Persze ott nem volt idő megbeszélni, hogy ez mit is jelenthet, lehet, hogy semmit. Otthon felmentem az internetre, és utána már sírva hívtam fel a férjem... "A naplemente tünet újszülöttek, csecsemők agynyomás-fokozódására utaló jel lehet. Maga a jel az, hogy a gyermek szembogara felett fehér látható. (Tehát a szembogár nem centrális helyzetu, és a tekintetnek fura, ijedt jelleget kölcsönöz.) Az agynyomás fokozódás hátterében többféle kórkép állhat, amelyek közös jellemzője, hogy az agykoponyán belül plusz térfogatot igényelhetnek - tehát aránytalanság jön létre az agy állománya és a koponyaűr között. Azonban a fiatal csecsemők esetében előfordulhat, hogy nem valódi naplemente-tünetről van szó, hanem inkább inkoordinált szemmozgások következménye lehet." részlet dr. Péter György babanet írásából. Szóval jelenthetett a mi esetünkben vízfejűséget, agydaganatot, szemdaganatot, és egyéb agyüri problémát. Nem kívánom senkinek, amikor a két hónapos gyerekét kétszer szúrják meg a granüllel és elaltatják. Végignézni, asszisztálni és persze légy erős, hogy ebből ő ne érezzen semmit. Az volt a szerencsém, hogy egyedül voltam, mert más anyuka mikor kijött az altatás után, zokogott a férje vállán. Nem csodálom. Azt látni, hogy fennakad a szeme, és szó szerint kiterül, lóg keze, lába... az orvos kérdezte, hogy a karomban szeretném, vagy a vizsgáló asztalon elaltatni, erre csak annyit tudtam mondani, hogy legszívesebben itt se lennék. De nagyon rendes volt, mert azt mondta, hogy adjak egy puszit, és tegyem le, a többit ők elintézik. Iszonyú érzés volt, hogy nekem kellene ott lennem mellette, és nem tudok, mert azzal semmiképp nem segítek, hogy elkezdek zokogni és engem kell összevakarni.

Nagyon hálásak vagyunk Farkas doktornak, mert soron kívül küldött minket mindenhova, és egy fillért nem fogadott el! Így a gyerekorvos dianózisa után már este a magán rendelésén voltunk, másnap a klinikán, ez volt pénteken, és hétfőn megüresedett egy hely, így mehettünk az MRI-re. Biztos látta rajtunk a kétségbeesést, de akkor is, vannak még jó emberek, és önzetlen orvosok! Köszönjük!!!

Hála az égnek, Manónak semmi baja! Most 10 hónaposan az a mindennapos program, hogy amit megtiltottam (virág, konnektor, vitrinüveg), azt folyamatosan újra próbálja vigyorogva persze, hogy vajon még ma sem szabad? :) Imádom! Rosszalkodjon csak, attól igazi gyerek! :)

 

Fogyatékos személyek: gyógypedagógiai nevelést igénylő személyek. Főbb csoportjaik: az értelmi fogyatékosok, a látássérültek, a hallássérültek, a mozgáskorlátozottak, a beszédben akadályozottak, valamint a teljesítmény- és viselkedészavarokkal küzdők. Nevelésük, oktatásuk, fejlesztésük sajátos pedagógiai eljárások alkalmazását igényli.(Mesterházi, 2001)

Ez igazán szép, de valahogy arról nem hallunk, hogy tömegesen kerülnek ki a speciálisan szakosodott gyógypedagógusok. Meg vannak a kezdeményezések, és bízzunk benne, hogy lesz is jövője. Sok esetben persze diagnózis híján, bekerülnek közösségekbe a problémás gyerekek. A pedagógusok nincsenek erre sem felkészítve, sem kiképezve. A lelkiismeretükön és kitartásukon múlik, hogy meddig és hogyan bírják. Büszkék lehetünk rájuk!!!

 

Az van a köztudatban, hogy a fogyatékkal élők elveszik az egészséges emberek elől a munkahelyeket. Nézhetjük így is, vagy úgy, az ő szemszögükből, hogy esélyt kapnak az életre. Kijöhetnek a szobájukból, kivehetik a részük a saját fenntartásukból, lehetnek emberi kapcsolataik, céljaik, álmaik.

 

Zárásként, az egyik kedvencem, ami sokkoló, és egyben bizakodó. Kellenek mellé barátok, és kitartás! :) https://www.youtube.com/watch?v=M97vR2V4vTs

Egy dolgot sose felejtsünk el. Lehet, hogy holnap velünk történik valami, amitől már mi is a "fogyatékos" csoportba fogunk tartozni!

Pár gondolat az Autizmusról!

Mivel úgy is magamnak írom a blogbejegyzéseket, ezért úgy döntöttem, hogy kiírom magamból a gondolataimat. Az első, az autizmust érinti. 

Tegnap megnéztem egy videót az autizmusról készült dallal. Gyönyörűen tükrözi, mi is zajlik egy autizmussal élő kisgyerekben és a szülők megpróbáltatásait. Mert ezt igazán csak egy olyan szülő értheti meg, aki nevel ilyen gyereket. Mivel volt "szerencsém" az óvodában találkozni autista kisgyerekkel, a magam bőrén éreztem, hogy ez milyen kegyetlen világ. Kegyetlen, mert a kisgyerek, maga sem érti a körülötte zajló eseményeket, Még saját magát sem, hogy mit miért csinál. Ez érthető módon frusztrálja, és olyan kifejezésekben nyilvánul meg, ami egy átlag embernek rémisztő, ijesztő, és persze mint mindig, olyan könnyen lehet bírálatokat mondani. Mert, ha egy adott jelenetet az utcán látunk, akkor ez egy neveletlen, rossz gyerek, a szülő pedig megfegyelmezhetné, hogy meri egyáltalán kivinni az utcára, ne adj isten, buszozni, bevásárolni.

https://www.youtube.com/watch?v=VpUHO0oh_F8

Napjainkban egyre több az autista gyerek, és megoldás nincs a "kezelésre". Viszont már van segédeszköz, ami megpróbál közös nyelvet adni számára és a körülötte lévő felnőttek számára. Én nem egyszer gondolkodtam el, hogy való-e nekem ez a pálya ebben az óvodában, mert nem tudom úgy kezelni a helyzeteket, ahogy azt szeretném. Egy óvodai környezetben nem lehet egy személyes figyelmet biztosítani egy ilyen kisgyereknek, hiszen ott van még egy néhány másik is. És, ha még esetleg otthonról is hoz is a pedagógus magával problémát, frusztrációt, az még jobban elmélyíti a türelmetlenséget. Akkor mit szóljon egy szülő, akinek nincs lehetősége elmenni, kikapcsolódni, hiszen óvodába járás is egy kincs azoknak, akik eddig bekerültek hozzánk.

Az alábbi kisfilm hűen tükrözi a családok megpróbáltatásait. Nincs menekvés, vagy felkel minden nap a szülő (sok esetben egy idő után már csak anyáról beszélhetünk), és csinálja ugyanazokat a megszokott dolgokat és újra és újra megharcol magával, a saját gyerekével és még a társadalommal is. Attól, hogy homokba dugjuk a fejünk, mert nem látjuk ezeket a csatákat, még vannak. Küzdenek! Sokszor biztathatják magukat, mert ez embertelen. Lelkileg, fizikailag. Ahogy a dalban is van, nem tudja a kisgyerek miért teszi azt, amit. Mégis egy egészséges embernek, pláne, ha a saját gyerekével kapcsolatos, hogy eshet, amikor megrugdossa, leköpi, káromkodik vele? Na ezek a szülők az igazi hősök! Mert ezeken átlépve, újra próbálkoznak segíteni, és szó szerint az életét adja érte, hiszik, hogy a gyerekük valahol mélyen, legbelül szereti őket. Másképp nincs értelme! Ez is egy olyan dolog, ha előre látná valaki mi vár rá, esze ágában se lenne belekezdeni. De ezeknek a szülőknek nem volt választása. És szerencsére mostanra sok olyan segítő, fejlesztő pedagógus van, szervezetek, alapítványok, akik tudják őket támogatni.

De igen is, vegyük észre, hogy Ők is vannak. Van elég problémájuk, ne rúgjunk még mi is bele, ha kimerészkedik a lakásnak nevezett barlangjából. Innentől kezdve ez a mi tudatlanságunk, vegyük a fáradtságot megismerni a helyzetüket. Amerikában már elterjedt, hogy egyesek kitűzőt hordanak, mikor emberek közé mennek, amire rá van írva, hogy autista vagyok. Jó kezdeményezés lehet, ha helyén tudjuk ezt kezelni.

A filmet mindenkinek ajánlom! 7 perc az életéből, és sokak életét megértheti!

https://www.youtube.com/watch?v=Q9d-J3O6thg