A Kerekerdő meséi: Tavaszünnep a nagyréten

Kedves Kerekerdő barátok!

Minden hónap első vasárnapján felteszem a következő mese részletét, egészen karácsonyig. Így jobban beleláthattok, megismerhetitek az erdei családok, és a kotnyeles kis kölykök néha nem is hétköznapi kalandjait!
Megköszönöm, ha véleményeteket megosztjátok velem, velünk! :)

12107910_1487591258236383_3890771962005822557_n.jpg

Az első mese a könyvben a Tavaszünnep a nagyréten. Ez a történet a hulladék típusokról és annak veszélyeiről, a helyes szelektív gyűjtéséről és persze ennek egy közösségre gyakorolt hatásairól szól. Manapság már sok eszköz áll rendelkezésünkre, a gyerekek otthon is, az óvodában, iskolában megtapasztalhatják, milyen módon lehet helyesen kezelni a különböző szemét típusokat. Persze ez hosszú távon így is csak csepp a tengerben, hiszen a cél az lesz, hogy minél kevesebb hulladék anyagot termeljünk, és használjunk a mindennapokban. Nincs könnyű dolgunk, én hiába próbálom a minimumra szorítani a mindennapi szemete, így is hamar megtelik a kis kukánk. Egyre több lehetőségünk akad, lehet komposztálni, válogatottan szállítják el a szemetet, de a mi jó érzésünk ellenére, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk az ügy érdekében, mégis tornyokban áll a szemét, és közel sem bomlik le, befolyásolja a környezeti hatásokat, és gyermekeink életét is. Bízzunk benne, hogy a kis WALL-E és persze mi felnőttek is el tudunk ültetni pár magocskát ebben a generációban, hogy megóvhassuk azokat a csodás természeti kincseket, amit csupán kölcsön kaptunk!

(Az egyes szereplőkhöz, és a mesék mondani valójának mélyebb kötődése céljából születtek meg párnáink, a könyvet és a párnákat a www.akerekerdomesei.hu Mesés-boltjában tudjátok megrendelni.)

12360113_1525631631099012_9197831490481841932_n.jpg

A rajzokat kedves barátnőm, Tatorján Írisz készítette. Fogadjátok szeretettel.

 

Tavaszünnep a nagyréten

"Kerekerdő közepén, annak is a legszélén, mint minden évben tavasszal, előbújtak a kis virágok és a téli álmot alvó erdei állatok. A madarak is visszatértek, csivitelve suhantak, keresve itt hagyott fészküket, odújukat. A békák a tóparton kuruttyolni kezdtek, és útnak indultak a friss hírek.
Képzeljétek, gyerekek, sajnos szomorú híreink vannak! A hosszú tél alatt a nagyréten felgyűlt a szemét. Nem értették az állatok: hogyan történhetett ez!? Egy biztos volt, így nem lehet megtartani a tavaszünnepet.
A tavaszünnep régi hagyomány a Kerekerdőn. Idelátogat ilyenkor erdő-mező lakója. Az anyukák süteményt sütnek, az apukák tüzet raknak, hogy a bográcsokban finom falatok rotyoghassanak. Éliás, a tücsökkoma hegedűjével és zenekarával, az Erdei bogarakkal adja a talpalávalót. A gyerekek csak hancúroznak, szaladgálnak, fára másznak, amíg a nagymamák a szomorúfűz hűst adó árnyékában diskurálnak. Messziről jövő rokonok tarkítják a rétet, a tavon pedig meleg napsugarak táncolnak. Ó, de kár, hogy most ez elmarad, csak mert a máskor zöldellő rét egy igazi szemétlerakat.
Mindennapos téma lett ez az Erdei Iskolában és a Napsugaras Óvodában, de bizony a megoldást senki sem tudta. Amikor Medve Konrádot, az erdő őrét kérdezték, csak annyit mondott, hogy „a szemetet annak kell elhordania, aki ottfelejtette”. De jaj, hiszen nem lehet tudni, ki követte el a rongálást, a kidobott holminak már nincs gazdája… De akkor mégis mi lesz a szép tavacskának és a rétnek a sorsa?"
-részlet-

12650914_1536200126708829_471371298626519954_n.jpg